Ez egy nagyon hirtelen felindulásból indított blog első posztja.
Igazából annyira fel vagyok indulva, hogy alig találom a szavakat. Pedig jól tudom, hogy nem lenne szabad, a saját testi-lelki egészségem érdekében, blablabla. Igen. Hallgattam Bagdy Emőkét, olvastam a Candide-ot, meg minden. Csak a szépre kéne gondolni és elmaszatolni a kertecskémben... Nem megy. Fölba...húzom magam. Újra meg újra.
Oké, higgadtság. Nagy levegő.
Keresztény vagyok. Keresztény próbálok lenni. Kiskamasz koromban papnak készültem, a kiskamaszkor minden komolyságával. Nem lettem pap. Tizennyolc évesen megismertem egy csodás lányt. Huszonöt évesen feleségül vettem. Van három gyermekünk. A legcsodálatosabb gyermekek, mint minden szülő gyermekei. Szeretetben neveljük őket. Imádkozni, vagy még inkább hálát adni tanítjuk őket, ami számomra egy és ugyanaz. Tanítjuk nekik, hogy a szemet szemért, fogat fogért, az nem erkölcs. Nem keresztény erkölcs. Az "az vesse rá az első követ" meg a "ne ítélj", az már valami. (A "szeresd felebarátodat" meg főleg.)
Próbálok nem ítélni. Nem az én reszortom.
Évek óta bánt egy gondolat. Minden egyes NER-hívő ismerősömet, aki egyben kereszténynek vallja magát, ezzel a kérdéssel csesztetem: És ezt így hogy? Hogyan fér össze a keresztény erkölccsel a NER? A gyűlöletpropaganda, a megállás nélküli ellenségképzés.
Nem fér össze. Nekem legalábbis. És a fejembe se. A nerista barátok a valóságot tagadják. Nincs gyűlöletkeltés, nincs uszítás, nincs itt az ég adta világon semmi, ami ne lenne keresztényi. Mi több: Itt Hunyadi, meg Kapisztrán Szent János reinkarnációi védik a keresztény Európát. Állnak a vártán.
Hát ezért jön létre ez a blog és nem fog másról szólni mint, arról, hogy regisztráljam azokat a kormány, illetve pártmegnyilvánulásokat, vagy egyéni fidesz-kdnp-s nyilatkozatokat, amelyek nem, és nem, és nem tükröznek semmit a keresztény/keresztyén értékrendből.
Az első bejegyzés dr. Hoppál Péter esetét dolgozza fel. Dr. Hoppál Péter református családból származik, református oktatási intézmény vezetőjéből avanzsált megbecsült kormánypárti politikussá. Dr. Hoppál Péterről jó okkal feltételezhetjük, hogy magát keresztyénnek vallja. Dr. Hoppál Péter a mai napon megosztott facebook oldalán egy bejegyzést
A bejegyzés arról szól, hogy akinek nincs gyermeke, az gazember. Azt nem érdekli a jövő. A bejegyzés kilenc gyermektelen embert pellengérre állít. Anélkül, hogy megvizsgálná a kérdést, e kilenc embernek miért nincs gyermeke. Nem vagyok elragadtatva az index.hu-tól, de nekik köszönhetően például megtudtuk, hogy a gonosznak kikiáltott Nicola Sturgeonnak azért nincs gyermeke, mert elvetélt.
"Kedves Hoppál Péter! Van az a helyzet amikor az embernek nem születik gyermeke, bármennyire is szeretné - nyilatkozta a skót miniszterelnök asszony magzata elvesztését követően (https://www.bbc.co.uk/news/uk-scotland-scotland-politics-37270135). Bízom benne, hogy ezek után Ön tart némi lelkiismeret-vizsgálatot - úgy is, mint keresztény és úgy is, mint ember."
Ezt találtam kommentelni a poszt alá. Nem küldtem el a kurva anyjába Hoppál Urat. Nem kérdőjeleztem meg keresztyénségét. Megtették ezt helyettem mások. (Tanulság ez is, borzalmas tanulság, a kommentek pro és kontra szinte kivétel nélkül gyalázkodóak, minősítőek voltak.) Amellett, hogy mint tudjuk, Magyarországon teljes és tökéletes véleménynyilvánítási szabadság van, a kommentem perceken belül eltűnt, és többé nem tudtam hozzászólni Hoppál Úr posztjához. De a gyalázkodásokon túl még nem egy és nem két kolléga a linkelte a bbc-cikket. S kommentjeik eltűntek egytől egyig.
De este fél kilenc tájában megjelent egy csodás hozzászólás Hoppál Úr nevével fémjelezve: "Bizony! Éljen a véleményszabadság! Épp most forgatja ki véleményemet, szavaimat az Index, hir24, zoom... Bizony, csakazért is éljenek az fb cenzorok által diktatorikusan, sorban letiltott bátor jobboldali véleményformálók!"
Az fb cenzorok diktatorikusak (sic!), Hoppál Úr egy véleményformáló hérosz! Aki jelzi, hogy a gyermektelenségével megbélyegzett hölgy szeretett volna gyermeket, de elvetélt, az Hoppál Úr véleményét kiforgatja. Hoppál Úr nem törli a posztot, nem kér bocsánatot, nem tart lelkiismeret-vizsgálatot.
Nem tudom, mit gondoljak Hoppál Úrról. Nem ítélhetek, legfeljebb találgathatok.
Két lehetőség adódik:
1. Hoppál Úr tényleg nem érti, hogy amit tesz, az nem keresztyéni, hogy nagyon, de nagyon finoman fogalmazzunk. (És még talán ez a jobbik eset.)
2. Hoppál Úr pontosan tudja, hogy amit tesz az nem keresztyéni, de úgy van vele, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ha a rajongótábort hergelni lehet egy kis emberalatti gyűlöletkeltéssel, akkor ezt kár volna kihagyni puszta erkölcsi aggályok miatt.
Hoppál Úr, hadd valljam meg, én egy kicsit szégyellem magam Ön helyett. De sosem késő, hogy Ön is elszégyellje magát. Nincs olyan bűn, amely ne nyerhetne bármikor bocsánatot, ha őszinte megbánás követi.
Egyelőre azonban így épül hazánkban a régivágású kereszténydemokrácia. A régit és a vágást látom.
